Még mindig eszméletlen volt, hogy miénk egy londoni ház... A legeszméletlenebb ! Éppen a repülőtéren várakoztunk miközben ezen gondolkodtam... Megvoltak a könnyes búcsúk a családjainktól és a bőrőndjeinket is sikerült kicipelni ! Mármint enyémet és Babettét nem is kellett nagyon... Drága Dórikánkéhoz viszont teherautó kellett volna vagy inkább egy daru ! Mi már megsem lepődtünk, de a repülőtér összes embere a csomagokból ki sem látszó barátnőnket nézte... :DDd Körülbelül egy óra múlva már a repülőn ültünk és a többi utas kinem állhatott minket ! Hogy miért ? A pink bőröndöcskéktől mozdulni is lehetetlen volt + az egyik folyamatosan káromkodó pasasnak felajánlottam egy üveget a dolgok elvégzésére... Hogy is mondjam nem lettünk a legkedvencebb utazótársak... :D:DDd Harmadik bajtársunk az ötödik percnél már jóízűen aludt, mint általában minden úton... :D:Ddd Dórival szinte egész úton beszélgettünk és zenét hallgattunk :) Nem volt hosszú, a végére már zsörtölödő utálóink is elaludtak, csakúgy mint mi... Mikor odaértünk Babett ébresztett fel, mivel az egész utat végigaludta és olyan friss volt, hogy az már felháborító ! Lecuccoltunk a már majdnem teljesen üres repülőről és ott is volt értünk a taxi. Beültünk és a sofőr már kérdezte is hova lesz az út, mire Dóri holtfehér arcal nézett ránk... Egyből tudtam mi lehet és ki is jött belőlem :
- UGYE NEM MONDOD KOMOLYAN, HOGY NEM TUDOD A CÍMÜNKET ?????????????
- Nos hát... Mégsem vagyok akkora bajnok ?! - próbálta kicsit elviccelni a dolgokat, de mikor valószínű, hogy csövesek leszünk London - ban az kicsit sem vicces.
- Hölgyeim, kérem szálljanak ki a taxiból, ezt olyan emberek használják, akiknek van hova menniük... - Fordult hátra egy meglehetősen ismerős arc...
No comments:
Post a Comment